A következő mini toplista azt hiszem nem fog nyerni az év legrelevánsabb vagy legnagyobb érdeklődésre számot tartó listáinak toplistáján (nem lepne meg, ha létezne ilyen lista a netes értelmetlen toplisták aranykorában), de álljon itt emlékeztetőnek, mi volt a top 5 2015-ös lemez, amit rogyásig hallgattam. Kiegészítésnek meg álljon a végén az általam idén megismert, de nem idei lemezek top 5-ös listája is, mivel lemaradásom a zenék követésében vitathatatlan, mégis rengeteg régi-új örök kedvenccel lettem gazdagabb idén.
Tudom, hogy alapvetés zenekarról van szó, ami Metallicától NIN-en át a Foo Fightersig inspirált mindenféle népeket, de én csak az idei, ki tudja hanyadik lemezük kapcsán ismerkedtem meg ezekkel a vén gótos industrial rockerekkel és egyből repeatbe is kapcsoltam a lemezt, annyira megfogott. Alapvetően picit monoton, mégis sodró hangulatú nótákról van szó,egyedi, fenyegető hangulatú, fogós, mégis különleges zenét csinálnak, ami egyszerre zúzós, dúdolható és táncolható telis-tele jó témákkal. El fogom kezdeni pótolni a korábbi lemezeket is, ha ez ilyen jó. Ötödik csak azért lett, mert még nagyon friss az élmény.
A teljes album itt hallgatható (lista):
Nr.4. Thy Catafalque - Sgúrr
Thy Catalfalque-al el vagyok fogódva, fanboy-i szinten. Ősrégi Gire rajongóként régóta követem, amit Kátai Tamás művel, és bevallom szinte mindent kajálok, amit művel. Régóta vártam ezt a lemezt és meglepetést igen, csalódást viszont ezútal sem okozott. Elvontas blekk metal mindenféle klisé kivonásával és félreismerhetetlen sajátos hangzással és gondolatvilággal. A mostani lemezről kiveszett a csilingelős magyar népzenés vonal, de cserébe sok más új és újszerűen értelmezett elem áradt be, amitől kell hallgatás az anyagnak, de meghálálja. Dobogóról lemaradt, mert csak sokadszorra húzott be - igaz, akkor nagyon.
Nr.3. Perihelion - Zeng
Amit a Thy Catafalque levetkőzött a nem-folkmetálosannépzenés black metallal, azt a Perihelion vette át, szerencsére sok sajátos elemmel, amitől nem tűnik kopinak, csak egy tőről fakadónak. A tiszta ének, a postrockos elszállások és a Kaláka szinten dúdolható, mégis Vhk spirituális mélységébe rántó nóták már a Nap fele néz című ep-jükön is beszippantottak és két kézzel szorítottam, hogy nagyobb terjedelemre is jusson ugyanebből a csodából szufla. Jutott. A Zeng-en nekem minden a helyén van.
Thy Catalfalque-al el vagyok fogódva, fanboy-i szinten. Ősrégi Gire rajongóként régóta követem, amit Kátai Tamás művel, és bevallom szinte mindent kajálok, amit művel. Régóta vártam ezt a lemezt és meglepetést igen, csalódást viszont ezútal sem okozott. Elvontas blekk metal mindenféle klisé kivonásával és félreismerhetetlen sajátos hangzással és gondolatvilággal. A mostani lemezről kiveszett a csilingelős magyar népzenés vonal, de cserébe sok más új és újszerűen értelmezett elem áradt be, amitől kell hallgatás az anyagnak, de meghálálja. Dobogóról lemaradt, mert csak sokadszorra húzott be - igaz, akkor nagyon.
A teljes album itt hallgatható (lista):
Amit a Thy Catafalque levetkőzött a nem-folkmetálosannépzenés black metallal, azt a Perihelion vette át, szerencsére sok sajátos elemmel, amitől nem tűnik kopinak, csak egy tőről fakadónak. A tiszta ének, a postrockos elszállások és a Kaláka szinten dúdolható, mégis Vhk spirituális mélységébe rántó nóták már a Nap fele néz című ep-jükön is beszippantottak és két kézzel szorítottam, hogy nagyobb terjedelemre is jusson ugyanebből a csodából szufla. Jutott. A Zeng-en nekem minden a helyén van.
A teljes album itt hallgatható:
Nr.2. Slayer - Repentless
A Slayer olyan, hogy ha szereted, nem tudsz benne csalódni, mert alapvetően a recept állandó. Ugyanez lehet hátrány is a Slayert nem kedvelők, vagy éppen maga a Slayer tagjai számára, de nekem semmiképp sem az. A néhai Jeff Hannemann halála és a kiadott bemutató trackek miatt tartottam a lemeztől, mert nem a legjobb számokkal harangozták be, mégis megjelenést követően szembesülnöm kellett vele, hogy már megint sorjáznak a király riffek és már megint van jónéhány húzós nóta. És már megint ismételve hallgatok egy Slayer lemezt újra meg újra.
Slayer- Repentless @ Spotify: (kopipészt)
https://player.spotify.com/album/4rZuYdMyEhEtJh7awIO9sg
A Slayer olyan, hogy ha szereted, nem tudsz benne csalódni, mert alapvetően a recept állandó. Ugyanez lehet hátrány is a Slayert nem kedvelők, vagy éppen maga a Slayer tagjai számára, de nekem semmiképp sem az. A néhai Jeff Hannemann halála és a kiadott bemutató trackek miatt tartottam a lemeztől, mert nem a legjobb számokkal harangozták be, mégis megjelenést követően szembesülnöm kellett vele, hogy már megint sorjáznak a király riffek és már megint van jónéhány húzós nóta. És már megint ismételve hallgatok egy Slayer lemezt újra meg újra.
A teljes albumot sajna nem tették fel Slayerék, szóval álljon itt a jobbak közül való klipes szám a lemezről, valamint egy Spotify link:
Slayer- Repentless @ Spotify: (kopipészt)
https://player.spotify.com/album/4rZuYdMyEhEtJh7awIO9sg
Nr.1. Óperentzia - Trance ober Enz
A sok metál után ez kilóg a listáról, pedig itt a helye, méghozzá első helyen. Szégyen és gyalázat, hogy eddig nem hallottam erről a tíz éve létező magyar formációról, ami történetesen pont olyan típusú, nagyrészt elektronikus pszichedelikus zenét űz, amire én nagyon fogékony vagyok. Ördögkatlan fesztiválon futottam beléjük egy éjjeli órán, ahol nem számítottam a fellépésükre, sem arra, hogy a teljes vadi új lemezüket eljátsszák, én pedig megállás nélkül fogok rá táncolni. Nagyjából a Shpongle-Korai öröm-Ozric Tentacles-vonalán tudnám értelmezni, de nagyon sokféle műfaj keveredik itt a trance-től a dubon át a funkos élő dobbal és mindenféle kísletiesen hangzó szintetizátor okosságokkal. Megszámolni se tudom azóta hányszor hallgattam meg újra, a pszichedelikus zenék kedvelőinek musthave.
A sok metál után ez kilóg a listáról, pedig itt a helye, méghozzá első helyen. Szégyen és gyalázat, hogy eddig nem hallottam erről a tíz éve létező magyar formációról, ami történetesen pont olyan típusú, nagyrészt elektronikus pszichedelikus zenét űz, amire én nagyon fogékony vagyok. Ördögkatlan fesztiválon futottam beléjük egy éjjeli órán, ahol nem számítottam a fellépésükre, sem arra, hogy a teljes vadi új lemezüket eljátsszák, én pedig megállás nélkül fogok rá táncolni. Nagyjából a Shpongle-Korai öröm-Ozric Tentacles-vonalán tudnám értelmezni, de nagyon sokféle műfaj keveredik itt a trance-től a dubon át a funkos élő dobbal és mindenféle kísletiesen hangzó szintetizátor okosságokkal. Megszámolni se tudom azóta hányszor hallgattam meg újra, a pszichedelikus zenék kedvelőinek musthave.
A teljes album itt hallgatható:
(Nem csak) futottak még kategóriában az alábbi lemezekbe is érdemes még belefülelni, de ezek relatíve kevesEBBet pörögtek az ideig felhozatalból:
Napalm Death - Apex Predator - Easy Meat
Shape of Despair - Monothony Fields
Enslaved - In times
És akkor itt egy top 5 a nem idei, de nekem idén új zenékből:
Nr.5. Harakiri for the Sky - Aokigahara
Nem akarok hazudni, ezt az albumot csak néhány napja ismertem meg, de ha idei lett volna, akkor a másik listára is instant felfért volna, de így ennek a listának a végére suvasztottam. Alapvetően black metalról van itt szó osztrák sógoroktól, ami jól nyakon van öntve egy adag postrockos önsajnálattal, billentyűvel, a Katatonia doomos korszakához hasonló tempókkal és szerkezetekkel meg nem mellesleg egy rakás fülbemászó dallammal. Kicsit emós a hangulat a jobb sorsra érdemes károgó fiatalember és a tényleg érzelmes dallamok miatt, de a számok tényleg dúdolhatóságig emlékezetesek és nehezen megunhatóvá teszik a hallgatását. Azért a Mad World coverért azért kár volt, károgva sajnos nem az igazi.
Nem akarok hazudni, ezt az albumot csak néhány napja ismertem meg, de ha idei lett volna, akkor a másik listára is instant felfért volna, de így ennek a listának a végére suvasztottam. Alapvetően black metalról van itt szó osztrák sógoroktól, ami jól nyakon van öntve egy adag postrockos önsajnálattal, billentyűvel, a Katatonia doomos korszakához hasonló tempókkal és szerkezetekkel meg nem mellesleg egy rakás fülbemászó dallammal. Kicsit emós a hangulat a jobb sorsra érdemes károgó fiatalember és a tényleg érzelmes dallamok miatt, de a számok tényleg dúdolhatóságig emlékezetesek és nehezen megunhatóvá teszik a hallgatását. Azért a Mad World coverért azért kár volt, károgva sajnos nem az igazi.
A teljes album itt hallgatható:
Nr.4. Bring me the Horizon - Sempiternal
Amennyire utáltam kezdetben a Shadow Moses című számot, annyira nagy kedvenc lett az egész velejáró lemezzel együtt, pedig a véleményem az alap műfajjal kapcsolatban nemigen változott. Nem úgy viszont a zenekarral, ami határozott léptekkel távolodik a deathcore fantáziátlanságától a Linkin Park első két (jól sikerült) lemeze felé, ami, ha úgy vesszük, egy elég éles, de annál szerencsésebben sikerült fordulat. Az idei lemezükbe csak bele-belehallgattam, de azon már a hallottak alapján teljesen eluralkodott ez a vonal, itt még jó arányban van tartva az igazi masszív zúzás és a kvázi-slágeresség. Jó lemez eléggé.
A teljes lemez itt hallgatható:
A teljes lemez itt hallgatható:
Nr.3. Theatre of Tragedy - Aegis
Az idei év kicsit a gótos nosztalgiáról szólt nekem, előkerültek régi Nevergreen lemezek is és rátaláltam egy csomó régi jó lemezre a műfajból. Ezek közül is kimagaslott az Aegis, ami kiválóan hozza a Tiamat-féle gótikus világot, elhanyagolhatóbb zúzással és hörgéssel, viszont remek dalokkal. Gót-giccs határon egyensúlyoznak, de megfelelő hangulatban páratlan élményt nyújt a lemez, próbálkoztam más albumukkal is, de ez a 98'-as album maradt a kedvenc. Sokszor előkerült idén, muszáj dobogósnak lennie.
A teljes lemez itt hallgatható:
Nr.2. Swallow the Sun - Ghosts of loss
A Swallow the Sunról mindig azt hittem, hogy valami progresszívkodó népek, ami később kiderült, a 2008 utáni időszak lemezeire igaz is, ez a 2005-ös darab viszont még egy színtiszta gótikus deathdoom volt, telis-tele remek témákkal és számokkal. Nincs gyenge pontja, végig nagyon erős lemez, akárhány újrahallgatást kibír nálam.
A Swallow the Sunról mindig azt hittem, hogy valami progresszívkodó népek, ami később kiderült, a 2008 utáni időszak lemezeire igaz is, ez a 2005-ös darab viszont még egy színtiszta gótikus deathdoom volt, telis-tele remek témákkal és számokkal. Nincs gyenge pontja, végig nagyon erős lemez, akárhány újrahallgatást kibír nálam.
A teljes lemez itt hallgatható:
Nr.1. F.O. System - F.O. System
A magyar gótrock alapvetésével eddig nem ismerkedtem meg, de idén annyira rákaptam erre a 2013-as újrakiadásra, hogy hetekig csak ezt hallgattam és még cd-n is megvettem. Remek dalok, érdekes, többértelmű szövegek, igazi autentikus hangulat, aki még hozzám hasonlóan nem ismerte ezt a zenekart, septibe pótolja! Nem is mondanék róla többet, nem vagyok autentikus forrás a jellemzésére. Idén szembesültem a zsenialitásával, azóta se találtam fogást rajta.
Itt meg az eredeti keverésű demókat:
A teljes (újrakevert) lemez itt hallgatható:
Itt meg az eredeti keverésű demókat:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése