Nem, ez a poszt nem egy masszív trollicus fikázus lesz, tévedős, ha azt hisszük, még akkor is, ha javarészt a negatívumok kerepednek majd felül.
Háttér (és ezzel gondolom a fél generációm van így pont, ráadásul világszerte): kora tizenéves korom gyönyörű időszaka volt a Dragon Ball, első anime evör (mocskos szélormún mellett), kurva menő csillagharcosok, átkozott ORTT, mi a fasz az, hogy S.O.S. Croco és pont mikor Trunks megjelenik?? Nyilván persze Dragon Ból kártya a kosaras kártyák mellé, senki nem tudja, hogy kell vele játszani, ha egyáltalán lehet, de menő.
[Hogy legyen olyan, amivel lehet is játszani, találtam ki egy sajátot, amihez anyám munkahelyéről flopilemezeken hoztam el a netről vadászott képeket (otthon nem volt net) és photosho.. bocs: ms painteltem össze belőle akciókártyákat, amik fekete-fehér kinyomtatása utána szünetekben játszottunk, miközben bömböltek a rádióból a hírek a koszovói albánokról.] Voltak, akik tudni vélték, hogy létezik olyan Dragon Ballos verekedős játék, amiben minden karakter benne van és állatira menő, olyan mint a rajzfilm és minden játszható és hű meg ha.
Pár évvel ezelőttig így is élt ez a tudatomban, amíg rá nem jöttem, hogy kábé kismillió van belőle, pedig mennyire odavoltunk, hogy neten tudtunk egymás ellen játszani Songokuval és Vegitával a Bid for Power című Quake 3 moddal. Akkora fan voltam, hogy később még nemhivatalos folytatást is akartam készíteni más DBZ kockákkal a neten és mindezt úgy, hogy azt a zátkozott DBGT-t (amiben Super Saijan 4-es szintre lép a Songoku, ember!!) a mai napig nem láttam. Sőt, a manga elolvasását nem tekintve sztori-szűz voltam, és nagyrészt vagyok is a 120-onakárhagyadik résznél Dermesztőhöz hasonlóan félbeszakadt anime sorozatot illetően is.
Háttér (és ezzel gondolom a fél generációm van így pont, ráadásul világszerte): kora tizenéves korom gyönyörű időszaka volt a Dragon Ball, első anime evör (mocskos szélormún mellett), kurva menő csillagharcosok, átkozott ORTT, mi a fasz az, hogy S.O.S. Croco és pont mikor Trunks megjelenik?? Nyilván persze Dragon Ból kártya a kosaras kártyák mellé, senki nem tudja, hogy kell vele játszani, ha egyáltalán lehet, de menő.
[Hogy legyen olyan, amivel lehet is játszani, találtam ki egy sajátot, amihez anyám munkahelyéről flopilemezeken hoztam el a netről vadászott képeket (otthon nem volt net) és photosho.. bocs: ms painteltem össze belőle akciókártyákat, amik fekete-fehér kinyomtatása utána szünetekben játszottunk, miközben bömböltek a rádióból a hírek a koszovói albánokról.] Voltak, akik tudni vélték, hogy létezik olyan Dragon Ballos verekedős játék, amiben minden karakter benne van és állatira menő, olyan mint a rajzfilm és minden játszható és hű meg ha.
Pár évvel ezelőttig így is élt ez a tudatomban, amíg rá nem jöttem, hogy kábé kismillió van belőle, pedig mennyire odavoltunk, hogy neten tudtunk egymás ellen játszani Songokuval és Vegitával a Bid for Power című Quake 3 moddal. Akkora fan voltam, hogy később még nemhivatalos folytatást is akartam készíteni más DBZ kockákkal a neten és mindezt úgy, hogy azt a zátkozott DBGT-t (amiben Super Saijan 4-es szintre lép a Songoku, ember!!) a mai napig nem láttam. Sőt, a manga elolvasását nem tekintve sztori-szűz voltam, és nagyrészt vagyok is a 120-onakárhagyadik résznél Dermesztőhöz hasonlóan félbeszakadt anime sorozatot illetően is.
Na ezt akarom most pótolni, de az élmény máris (10-20 rész után is) sokkoló. Nem a hatalmas fordulatok miatt, hanem amiatt az érzés miatt, hogy: ember, mi volt ebben olyan jó??? Kezdem sorolni az impressziókat, hogy tisztuljon a világ és még mielőtt a kamehame megindul az olvasó kezéből az irányomba. Első körben, oké, az anime nem műfaj, tehát összevethetetlen a DBZ egy komolyabb tematikájú cuccal, második körben, oké, régebbi, azóta fejlődtek a dolgok gondolom ilyen területen is - anime-kultúrám szegényes, harmadik körben viszont így is becsap a WTF-ménkű, hogy ez meg mi a Jóisten? Kezdjük ott, ahol a DBZ-t már anno is sokat bántalmazták és többnyire nézőként is rossz néven vettem/vettük: vontatott. Nem is akárhogy. Szinte szólásmondássá érett a mondat, hogy "A Dragon Ball az, ahol Songoku tíz részen keresztül fut a sárga köves úton, aztán vissza." és nem véletlenül. Az események fájdalmasan csiga lassúak és most némi netes utánaolvasás után ez magyarázatot is nyert: a DBZ manga sem volt épp egy Háború és béka, erre még én is emlékeztem, de hogy tényleg tizenakárhány oldalból hoztak ki egy-egy húszperces részt, az azért elég sokat sejtet.
[Most fedeztem fel, hogy létezik egy Dragon Ball Z Kai című hd-sített felújítás a sorozatból, ami az eredetiből 200 részt 100-ra csökkentve hozza ki ugyanazt a sztorit mindössze azon elv által szelektálva a felesleget, hogy a mangához hű eseményeket hagyták csak benne..] Ez a probléma olyan megoldásokat eredményezett, hogy bekerült némi érdektelen mellékszál, ami sehova sem kapcsolódik, illetve, hogy minden jelenetben percekig nézik egymást a szereplők vicsorogva, miközben sokat sejtetőn morognak. Sokszor 1 darab animációs fázist látunk, kérem szépen, némi kameramozgással jobb esetben! Így bár a karakterek máig menőn néznek ki, de az animáció korántsem hat már olyan meggyőzően, mint anno kölökkoromban. Repülés közben például volt, hogy a karakterek arca konkrétan vibrált, mivel a szél fútta haj két fázisban csapkodott a hős egyik orcájáról a másikba. Hasogassak fát, vagy szőrszálat, de ez mostani fejjel már nem csúszik úgy mint az ízes palacsinta. Persze lehet, hogy ez későbbi részekben fejlődik majd, ott még nem tartok egyelőre.. Ami pedig mindezt fokozza, az a párbeszédek és egyáltalán a történet színvonala.
[Most fedeztem fel, hogy létezik egy Dragon Ball Z Kai című hd-sített felújítás a sorozatból, ami az eredetiből 200 részt 100-ra csökkentve hozza ki ugyanazt a sztorit mindössze azon elv által szelektálva a felesleget, hogy a mangához hű eseményeket hagyták csak benne..] Ez a probléma olyan megoldásokat eredményezett, hogy bekerült némi érdektelen mellékszál, ami sehova sem kapcsolódik, illetve, hogy minden jelenetben percekig nézik egymást a szereplők vicsorogva, miközben sokat sejtetőn morognak. Sokszor 1 darab animációs fázist látunk, kérem szépen, némi kameramozgással jobb esetben! Így bár a karakterek máig menőn néznek ki, de az animáció korántsem hat már olyan meggyőzően, mint anno kölökkoromban. Repülés közben például volt, hogy a karakterek arca konkrétan vibrált, mivel a szél fútta haj két fázisban csapkodott a hős egyik orcájáról a másikba. Hasogassak fát, vagy szőrszálat, de ez mostani fejjel már nem csúszik úgy mint az ízes palacsinta. Persze lehet, hogy ez későbbi részekben fejlődik majd, ott még nem tartok egyelőre.. Ami pedig mindezt fokozza, az a párbeszédek és egyáltalán a történet színvonala.
Nem akarok előítéletes lenni, a sorozatot még végignézem most szabadidőmben onnantól, ahol az RTL klubon abbamaradt, de amit eddig láttam, az fájt, de csicsamód. Ha ez alatt a tíz rész alatt nem hallottam harmincszor azt, hogy "erősebb vagyok", "nincs esélyed", "hihetetlen", "alábecsültem az erődet" és egyéb aranypökések, akkor egyszer sem. Az írók nem túlzottan erőltették meg magukat, mindezeket pedig olyan monológok egészítik ki, amiket egy csapatnyi Captain Obvious is megirigyelhetne. "Hm csirkét sütök, ez nagyon finom lesz. Remélem nem rontom el. Nicsak egy recept, lehet, hogy így kellett volna csinálnom?" Mindezt persze hangosan kimondva. Na persze gondolom kis kölök korában az ember ezt jobban befogadja, meg az értést is könnyedebben segíti, hogy lenyomjanak retardba, de ezt megint csak mai szemmel nézni fájdalmas as hell. Mondjuk a hangnem illik a szereplőkhöz, akik aztán tényleg elérik a retardáltságnak azt a fokát, amit nehéz felülmúlni.
Emlékeimben Vegita egy kicsit gőgös, rejtélyes, de érdekes alakként szerepelt, amit viszont jelenleg látok belőle, az egy neurotikus, közveszélyes félőrült, akinek semmi másról nem szól az élete, mint hogy nem tud veszíteni. Songoku se különb, bár ő legalább eleve kreténként van bemutatva, de összességében az egész társaság egy őrjöngő elmeotthonra emlékeztet. Az egyetlen normális karakter kb Ifjú Sátán, ő is azért, mert ő legalább nem szokott megszólalni. Mindenesetre az összkép kriminális és ezen maga a fő történet sem segít, ami semmi többet nem nyújt azon túl, hogy "jön egy gonosz/jön egy bajnokság, úgyhogy eddzünk!" aztán végül úgyis Songoku győz le mindenkit valahogy és ha meg is halt valaki, visszahozzák minden évad végén a kristálygömbökkel, szóval totál tét nélküli minden. (Egyáltalán minek megy bárhova is Tenshinhan meg Jamcha, vagy pláne Krillin...?) Azon is gondolkoztam, sőt próbáltam utánanézni, vajon mi itt a tanulság? "Legyél mindig erősebb és erősebb, jóra használd az erődet, törődj bele, hogy úgyis Songoku a legjobb, vagy ilyesmi...?" Nem tom.
Mégis... Mindezek ellenére (a töltelékrészeken kívül) minden rész hoz legalább egy fordulatot, ami miatt az ember csak megnézi, az Istenit és nem kötelességből, hanem mert kikapcsol...! És ha két nap, nem is éppen intenzív DBZ nézés után máris megint az jut eszembe, hogy le kéne húzni valamelyik újabb generációs PS2-re kiadott DBZ bunyós játékot a sok közül, mert az menő, akkor arra a megállapításra kell jutnom, hogy ez a sorozat mégiscsak tud valamit. Lehet, hogy a nosztalgia miatt, de alapvetően nézeti magát és azért is szereted ezt a csapat szerencsétlent, mert ha kemények, akkor még mindig menők, hogy ennének tengerisünt! De hogy hogyan meg miért, arról fogalmam nincs, két napja próbálok választ találni erre, eddig, mint fent látható, csak ellenérveket találtam, úgyhogy nincs mit csinálni, nézni kell...
Én innen teszem: http://www.animelord.eu/serie/63/hundub-dragon-ball-z
Na hajrá, aztán kíváncsi vagyok, ha hozzám hasonlóan mostani újrakezdők lennétek, hogy mi a vélemény.
Emlékeimben Vegita egy kicsit gőgös, rejtélyes, de érdekes alakként szerepelt, amit viszont jelenleg látok belőle, az egy neurotikus, közveszélyes félőrült, akinek semmi másról nem szól az élete, mint hogy nem tud veszíteni. Songoku se különb, bár ő legalább eleve kreténként van bemutatva, de összességében az egész társaság egy őrjöngő elmeotthonra emlékeztet. Az egyetlen normális karakter kb Ifjú Sátán, ő is azért, mert ő legalább nem szokott megszólalni. Mindenesetre az összkép kriminális és ezen maga a fő történet sem segít, ami semmi többet nem nyújt azon túl, hogy "jön egy gonosz/jön egy bajnokság, úgyhogy eddzünk!" aztán végül úgyis Songoku győz le mindenkit valahogy és ha meg is halt valaki, visszahozzák minden évad végén a kristálygömbökkel, szóval totál tét nélküli minden. (Egyáltalán minek megy bárhova is Tenshinhan meg Jamcha, vagy pláne Krillin...?) Azon is gondolkoztam, sőt próbáltam utánanézni, vajon mi itt a tanulság? "Legyél mindig erősebb és erősebb, jóra használd az erődet, törődj bele, hogy úgyis Songoku a legjobb, vagy ilyesmi...?" Nem tom.
Mégis... Mindezek ellenére (a töltelékrészeken kívül) minden rész hoz legalább egy fordulatot, ami miatt az ember csak megnézi, az Istenit és nem kötelességből, hanem mert kikapcsol...! És ha két nap, nem is éppen intenzív DBZ nézés után máris megint az jut eszembe, hogy le kéne húzni valamelyik újabb generációs PS2-re kiadott DBZ bunyós játékot a sok közül, mert az menő, akkor arra a megállapításra kell jutnom, hogy ez a sorozat mégiscsak tud valamit. Lehet, hogy a nosztalgia miatt, de alapvetően nézeti magát és azért is szereted ezt a csapat szerencsétlent, mert ha kemények, akkor még mindig menők, hogy ennének tengerisünt! De hogy hogyan meg miért, arról fogalmam nincs, két napja próbálok választ találni erre, eddig, mint fent látható, csak ellenérveket találtam, úgyhogy nincs mit csinálni, nézni kell...
Én innen teszem: http://www.animelord.eu/serie/63/hundub-dragon-ball-z
Na hajrá, aztán kíváncsi vagyok, ha hozzám hasonlóan mostani újrakezdők lennétek, hogy mi a vélemény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése