Gyulai Attila : Black Metal ist Krieg - A politika határai a black metalban

Az első mélyebb esztétikai elemzés a műfajról, némileg szerintem túlzásba is esik az elvontkodással, de hát lehet csak én estem ki az esztétikai fogalomkészlet magasságaiból.. Mindenesetre érdekes... (És legalább jó lemezekre hivatkozik:) Ha valakit érdekel a téma és nem ijed meg attól, hogy a jóember a templomgyújtogatásos anekdotázáson túl Krasznahorkai idézettel kezd, és Kantra, Deleuze-re, Derridára, meg Nietzschére hivatkozva fejtegeti a fejtegethetőt arról, hogy a black metal hogyan épül egy nem reprezentáció-alapú, hanem önmagára, mint politikai megnyilatkozásra, a tagadás, "háború deklarációjára" hivatott aktivista, ideologikus esztétikát képvisel, az nyugodtan csekkolja meg a tanulmányt!

Itt tölthető le:
http://zeneihalozatok.hu/konyv/ZeneiHalozatok__Gyulai_Attila.pdf

A teljes tanulmánykötet pedig itt:
http://zeneihalozatok.hu/letoltes.html

Vannak még érdekes tanulmányok benne, majd átfutom, de elsőre ez keltette fel legjobban az érdeklődésemet, mivel erről még érdemit nem olvastam. Alapvetően nem okozott csalódást, bár bevallom, nem egészen értettem minden pontján. De azért érdemes vele próbálkozni - ha mást nem azért, mert tök abszurd, annak ellenére, hogy a műfaj tényleg szokatlanul komoly a többihez képest.

Megjegyzések